Technics SA-250

Egy szebb napokat is látott, 1984-es kompakt rádióerősítő került hozzám kipróbálásra, hogy jó pár év állás után még működik-e. A kvarc-szintézeres tunert is tartalmazó doboz meglepően kis méretű. Az alábbiakban körbejárjuk, aztán szokás szerint szétkapjuk a Technics SA-250 ezüst színű változatát.

 

 

Tipikusan 80-as évekre jellemző külső vonásai vannak, külön ábra a bemenetek / erősítőfokozat / hangszín harmonikus kapcsolatáról, és minden kis kapcsoló össze van vonalazva az őt megillető funkció feliratával. Semmi extra, mégis igényesnek tűnik így a szerkezet.

 

A négyzet alakú bekapcsológomb alatt egy 6,3mm-es fejhallgatókimenet figyel. Már az ábráról is leolvasható a main-remote páros, vagyis négy kimenettel rendelkezik. A nagy rajzos rész sok-sok lámpát sejtet, ám később látni fogjuk, hogy csupán két LED van a VFD kijelző társaságában.

 

 

Következik a tuner része, 7 beprogramozható állomással, és a picit eltévedt Loudness kapcsolóval. Választhatunk automata és kézi hangolás és persze a két hullámsáv, FM/AM között.

Kevésbé örvendetes a tolópotméterek jelenléte a hangszínszabályzónál, és sajnálatos a hangerőnél. Szinte biztos, hamarabb feladja a harcot és recsegni kezd, mint a tekerős rokona.

3 bemenetünk van: lemezjátszó, CD(/video/AUX) és kazettás vagy szalagos magnetofon. A rádió meg ugye integrált. Ezek közül választhatunk az elöl lévő négy gombbal.

 

 

Hátul is akadnak érdekességek. Balról elsőnek a lemezjátszó bemenet GND csavarját találjuk, mellette a már említett I/O csapat, majd AM hurokantenna (tartozék), külső AM antenna és 75Ω-os FM csatlakozók.

 

 

Találunk egy, játékautókhoz szériatartozékként járó elemtartót, amely 3 db AA elem behelyezésére alkalmas. Az így kinyert 4,5V ahhoz kevés, hogy elhajtsa a készüléket, ahhoz meg sok, hogy így jegyezze meg az időt (pláne, hogy nincs is benne óra). Akkor hát mire jó? Ezzel a megoldással előzhetjük meg, hogy kikapcsolás után eltűnjenek a beállított rádióállomások.

 

A hangfalcsatlakozó korabeli Technics sajátosság. Csak be kell dugni a vezetéket, elfordítani kattanásig, és kész, nem kell csavargatni, vagy leszorítókkal játszadozni.

8-16Ω között bármit megetet, a 4Ω-os hangdobozoknál viszont óvatosan kell bánni a kivezérléssel.

 

 

A hálózatból max. 180W-ot vesz fel óránként, ami elég sok a 2x35W szinuszos kimeneti teljesítményt nézve (még ha A osztályú lenne… :), szóval hatásfokilag nem áll a helyzet magaslatán.

 

A tető leszedése után a következő látvány tárult elém: erre gondoltam, mikor a “szebb napokat látott” jelzővel illettem. Bár ez csak ragadós por, a ház alja már elkezdett rozsdásodni.

Balra fönt látható a trafó, mellette fémbe burkolva a tápkábel csatlakozásánál hálózati szűrő leledzik. Innen a delej a vékony plexilappal takart főkapcsolóra érkezik, majd a trafóra, onnan a panelra.

 

A táprész a két nagy pufferkondenzátor körül elég messze van az előerősítőtől, a végfok és hűtőbordája áll közéjük. Ez egy STK 4152II hibrid tranzisztoros AB osztályú végerősítő. A borda mellett található terület egy részét a tuner áramkörök foglalják el, majd az előerősítő fokozatok és a bemenetválasztó egy élére állított panelon. A lemezjátszó előerősítést integrált áramkör végzi.

 

Az eleje olyan bonyolultan van összerakva és rögzítve, hogy le sem tagadhatná japán eredetét. Csavarokon kívül még jó pár kis fekete patent fogja a panelt és az előlapot.

 

Az cikk elején említett VFD kijelző körüli rész szegényes. Azt várnánk, hogy tele van LED-del, de csak kettő található belőlük, FM stereo és Quartz lock visszajelzése. Maga a fluoreszcens kijelző alatt lévő IC a vezérlésért felel.

Mellettük a rádió állomáskereső és egyéb gombjai mikrokapcsolók, míg a loudness, a hangolás módja, és a sávválasztó sima nyomógombok. A hang erősségéért és színezéséért felelős tolópotencióméterek szinte áhítoztak egy kis kontaktspray után, hát megkapták.

 

 

A hangja egyszerűségéhez képest szép, talán egy kicsit sok a mély alaphelyzetben is. Ha normálisabb hangképet akarunk kicsikarni belőle, használnunk kell a hangszínállítást, a loudnesst viszont elfelejthetjük, maximum brummogásra jó. Hangerőből nincs hiány, 2-es szinten is már bőven szobahangerőnél vagyunk, félelmetes tartalék áll rendelkezésre – mármint decibelből.

A rádió lehetne érzékenyebb, az állomások megőrzésére pedig kitalálhattak volna értelmesebb megoldást három ceruzaelemnél.

Hozza a kor Technics szinvonalát, jó zenét hallgatni vele. Alig melegszik, és nem búg bemeneti jel nélkül még így korosabban sem.

 

Fekete színű változat. Forrás: http://www.nrpavs.co.nz/

 

 

Képgaléria: