Videoton RA5350S Prometheus

Akik ismernek, tudják, hogyha régi rádió akad a kezembe – pláne ha Videoton -, akkor azt előbb-utóbb úgyis szétszedem, letakarítom, kitisztítom, megjavítom (ha tudom), beüzemelem, egyszóval megpróbálom restaurálni… Legutóbb is hasonló történt, teljesen véletlenül akadtam rá erre a gyöngyszemre egy ismerősnél.

 

 

Az említett modell egy RA 5350S, vagyis Prometheus rádióerősítő volt, az Apollo és Orpheus készülékek leszármazott csúcsmodellje. Gyönyörű, ám igen mocskos állapotban. Főleg belül.

 

Külsőségek

Méretileg hatalmas, nem szabványos hi-fi szélességű, hanem kereken 57 cm, ezen kívül a tetején lévő tekerők is megakadályozzák a normál elhelyezést. Kevés polcon, állványon tárolható így, el tudom képzelni, hogy virágkorában a kredencet/korabeli iratszekrényt ékesítette, csipkés terítővel és vázával fedve. Viszont az említett kiegészítők nélkül is megvan az igazi retró életérzés, mintha csak a párttitkár irodájába léptünk volna.

 

 

Az elsőként 1975-ben gyártott készülék már CCIR sávban (88-104 MHz) is képes volt rádióadókat fogni, ez a fedlap majd’ felét elfoglaló skálarészből is látszik. Van itt minden: három rövidhullám sáv, egy közép az akkoriban szokásos városnevekkel („világvevő”), OIRT és CCIR URH. Továbbá egy „stereo” lámpa, és analog térerősségjelző műszer. A tetőn található két tekerőgomb a rövid/középhullámú és URH állomáskeresők. A sérülékeny skálaüveg nem üveg többé, hanem plexi.

 

 

Az előlap elég puritán, a kor dizájn-ja: vékony, festett alumíniumlemez, itt-ott megkopva már, de törve nem. Mintha két külön készülék lenne, annyira eltér a teteje és az eleje.

Ez már hi-fi, vagyis megfelel a 45500-as DIN szabvány követelményeinek, nem hiányozhat hát róla a felirat. Külsőleg megegyezik elődjével, az Orpheus-szal, leszámítva, hogy azon néggyel kevesebb nyomógomb és a 90 fokkal elforgatott potméter tológombok találhatóak. (A később gyártott Prometheusokon is ilyenek a tológombok, valamint különbség még, hogy a Videoton felirat fölött a két egymásba vágó karika jelzés (sztereó) van, a „hifi” embléma pedig feljebb került.)

 

 

Kezelőszervek

Elsőnek egy 5 pontos DIN fejhallgató aljzat tűnik fel, mellette arretáló nyomókapcsolók tömkelege, elsőként a bemenetválasztó rész. 3 bemenet kapcsolható: magnetofon, kristály hangszedős, és mágneses lemezjátszó. Van még egy Lineár feliratú nyomogomb is, erről később. RIAA korrektorunk tehát van, sőt, a Prometheus tudott elsőként mágneses hangszedőt illeszteni a Videotonok közül.

Következő csoportunk a CCIR, Mono, Szélessáv kapcsolókból, az erősítő rész kapcsolójából, majd a sávválasztó gombokból, és a kikapcsolóból áll. Utóbbi még a legrégebbi Videoton rádiókat idézi: benyomva kiugrik a sávválasztó/funkciógomb, újra benyomva kikapcsol a készülék.

A legutolsó csoport egészen az RA6300-as szériáig megmaradt, de pl. a Colorstar TV-ben is hasonló van. Felirat hirdeti büszkén: URH Program. És tényleg, összesen 5 különböző állomás állítható be ide, mindegyik külön tuner tekerővel.

A legelső pöcök külső része az AFC kapcsolója, gombja pedig a felső tekerőgombbal való hangolás lehetőségét adja meg.

Akkor hát szedjük szét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belsőségek

Érdekesen bomlik szét, két Z-alakú lemez eltávolítása után hátra kell csúsztatni a fedelet, a hátulja egyszerű csavaros rőgzítésű. Elénk tárul az ésszerűen elrendezett belső. Elég sok a kihasználatlan hely, mégis zsúfoltnak tűnik kicsit. meg van tömve minden földi jóval. Minden gyári, még a hangolókörök burkolatát sem szedte le senki. Hol van már a fa alaplemez, és az elektroncsövek! Az egész szerkezet egy műanyaglapon ül, míg a 2*20W kimeneti teljesítményt a hűtőbordák hátuljára kivezetett két BD244-es tranzisztor szolgáltatja.

Vannak régi ismerősök is szép számmal: Tesla, Remix kondenzátorok, hatalmas kerámia ellenálások, két méretes súly a két nagy tekerőgombon, fél tucat biztosíték… És vezetékek a legváltozatosabb helyekhez rögzítve, ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk.

A tolópotméterek akadtak, recsegtek, kitisztítva-kontaktsprézve is csak az utóbbi szűnt meg. A hangerőszabályzó potméter például jelenlegi állapotában nagyon óvatosan használható csak, ellenkező esetben belengeti a hangszórókat, a maximális membránkitérés rekordját döntögetve ezzel. Mivel a mechanikus tisztítás ezen sem segített túlzottan, megérett már a cserére.

 

 

A hangzása ahhoz képest, hogy mikori darabról van szó, szép. Egész pontosan széppé varázsolja a „Lineár” feliratú nyomógomb, mely a hangszínszabályzó körök kiiktatásáért felelős. Ez a tone defeat meghozza az egész idáig nem létező magastartományt, és leveszi a mindent elöntő, torzító mélyet, a hangerő viszont kevés. Nyilván fénykorában nagyon nem így szólt.

Hallgattam egy-két óráig. Nagyon érzékeny az URH tunere, két másfél méteres vezetékkel a földre lógatva olyan tisztán hozta be az állomásokat, ahogy a Pioneer-em csak nagy nehezen koaxon. A nagy lendkerekes állomáskeresővel élmény a hangolás, meglódítom, és végigszánt a skála felén. Olyan magyar adók is bejöttek, melyekről soha nem hallottam eddig.

Az erősítő része már nem ilyen remek, sok kondenzátort kiszívott az idő vas-vámpírfoga, szárazak, mint a tapló. Ebből, és még kismillió más okból sajnos itt már – a rádió részével ellentétben – erősebben búg, beszól a trafó, a hálózati 50Hz, még talán azt is halljuk, miről beszélgetnek Pakson. Ha a tápegységet gyakorlatilag kicserélnénk, akkor lehetne érdemben használni, mint erősítőt. Addig azonban marad a zajgenerátor üzemmód.

A skálavilágítás három 6,2 V-os izzóval van megoldva, egy a műszernek, egy a felső, egy az alsó skálának. A deprez-felépítésű kisműszer a vételi érzékenységet mutatja, Unitra rádiókon találni hasonlót.

Hat darab biztosítékkal van (túl)védve a készülék, úgy néz ki nem sűrűn lettek cserélve, bele vannak rohadva a foglalatukba.

 

Eredetileg két Videoton Midimax (D-204) hangdobozzal árulták, egy bemutató-teszt talán róluk is fog szólni.

 

Olyan, mint egy gyári állapotú, rendben tartott OT korú autó: ma már keveset találni belőle, az idő előrehaladtával pedig eszmei értéke csak nőni fog.

 

Folytatása következik.

 

 

Néhány adat

Hullámsávok: KH, RH, URH OIRT és CCIR frekvenciákon

Tranzisztorok száma: 48 db

Színusos kimeneti teljesítmény: 2x20W

Bemenetek: magnó, kristályos és mágneses lemezjátszó, RH és URH antennacsatlakozó

Kimenetek: két hangszórócsatlakozó, fejhallgatóaljzat az előlapon

Mért teljesítményfelvétel: max. 142W

Méretek: Szé: 570 mm , Mé: 300 mm, Ma:100 mm

Súlya: 10 kg

Korabeli ára hangdobozokkal: 12.500 Ft